Középiskolában volt egy füzetem, ami nem mindig volt nálam. Nem azért, mert elhagytam. Hanem mert valaki mástól kellett visszakérnem.

Körbejárt az osztályban.

Nem volt benne semmi titkos. Csak felírtam dolgokat, amikre mások legyintettek: mikor van a röpdolgozat, mit mondott pontosan a tanár a beadandóról, ki mit vállalt a csoportmunkában, hova kell kattintani egy programban. Az osztálytársaim mind ugyanazt mondták: „úgyis megjegyzem.”

Aztán jött a röpdolgozat napja, és sorban jöttek hozzám. „Nálad megvan?”

Nálam megvolt.

A füzetek előtt is füzetek voltak

Ez nem középiskolában kezdődött. Kiskorom óta gyűjtöm a noteszeket, naplókat és úgy általában mindent, amit egy papírboltban lehet kapni. Mindig volt határidőnaplóm. Nem azért, mert olyan rendezett gyerek voltam (sőt). Hanem mert korán rájöttem valamire, amit akkor még nem tudtam szavakba önteni:

Ha felírom, nem kell rá emlékeznem.

És ez nem csak arról szólt, hogy megvan az információ. Hanem arról az érzésről, amikor becsukod a füzetet, és a fejed elengedi a dolgot. Mert tudja, hogy van helye. Hogy holnap is ott lesz, ahol hagytad.

Amikor felnőttként ez már nem elég

Aztán felnőttem, és a röpdolgozatok helyét átvették a határidők, számlák, ügyfelek, receptek, projektek és családi teendők. Voltam cukrász, most könyvelőként dolgozom, és közben weboldalakat is készítek. Az információ mennyisége megsokszorozódott.

És egy ponton a papír már kevés volt.

Nem azért, mert a papír rossz. Hanem mert három füzetem volt, és sosem az volt nálam, amelyikbe felírtam. A telefonomban is voltak jegyzetek, emlékeztetők, képernyőfotók. Minden megvolt valahol. Csak épp amikor kellett, sosem találtam.

Ismerős?

A könyvelőirodában ráadásul naponta látom ennek a felnőtt, vállalkozói változatát. Amikor egy cégnél a fontos információk egyetlen ember fejében élnek, elég egy szabadság vagy egy betegség, és minden megáll. Nem azért, mert bárki hanyag lenne. Hanem mert a rendszert egy emberi memória helyettesíti. És a memória nem erre való.

Nem a memóriáddal van a baj

Sokáig azt hittem, hogy aki elfelejt dolgokat, az szervezetlen. Aztán rájöttem, hogy ez nem igaz.

A legtöbb ember nem azért érzi magát túlterheltnek, mert lusta vagy szétszórt. Hanem mert túl sok információt, feladatot és döntést próbál fejben tartani egyszerre. Este az ágyban azon gondolkodik, hogy biztos elfelejtett valamit. És általában igaza van.

Nem jobb memóriára van szüksége. Hanem egy helyre, ami emlékszik helyette.

Pont, mint az a füzet az osztályban. Csak most már nem röpdolgozatokról van szó, hanem az egész életedről.

A füzet ma már digitális

Az az egy fizikai naplóm a mai napig megvan. De a határidőket, listákat, ötleteket és teendőket ma már digitális rendszerekben tartom. Mert a digitális füzet mindig nálam van, kereshető, és nem tudom otthon hagyni.

A Badort azért építem, hogy neked ne kelljen a nulláról kitalálni, hogyan nézzen ki a tiéd.

Nem tökéletes rendszereket készítek. Használhatóakat. Olyanokat, amikbe akkor is vissza tudsz térni, ha egy hétig hozzájuk sem nyúltál. Mert a jó rendszer nem büntet. Levesz a válladról, nem rád nehezedik.

Az első lépés: egy hely a teendőidnek

Ha szeretnéd kipróbálni, milyen az, amikor nem kell mindenre emlékezned, itt egy egyszerű kezdés: az ingyenes feladatkezelő sablonom.

Eredetileg magamnak készítettem, mert elegem lett abból, hogy három listám van, és egyikben sem bízom. Direkt egyszerű. Nincs benne tizenkét nézet meg színkódolt prioritásmátrix. Csak egy hely, ahol minden teendőd megvan, amikor szükséged van rá.

Ide kattintva letöltheted a feladatkezelő sablont

És ha valami nem érthető benne, írj nyugodtan a badormail@gmail.com címre. Szívesen segítek.

Mert azt a füzetet régen is szívesen adtam körbe.